Ibn Szina (Avicenna) gondolatai az egészségmegőrzésről

	Szerző:	Kéri Katalin
	Cím:	Ibn Szina (Avicenna) gondolatai az egészségmegőrzésről
	Megjelenés:	Egészségnevelés. XXXVIII. évf., 6. sz., 1997/november-december, 296-298. o.
	Licenc:	© Kéri Katalin 1997 | Hungary 2.5 [CC BY-NC-ND 2.5]
	Letöltés:	[.pdf] [.rtf] [.txt] [stream] [.epub] [.mobi] [.djvu]
	Identifier:	Internet Archive

---

Az egészséges életvezetés művészete már az ókori népek körében is egyet jelentett a testi lelki értelembe kiegyensúlyozottságra, harmóniára törekvő ember magatartásával. A legnevesebb görög és római orvosok mind úgy vélekedtek, hogy az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése az orvoslás kiemelt területe. Hippokratész, Galénosz, Dioklész és mások könyvei a sebészet és a gyógyszeres kezelés lehetőségei mellett a helyes életvitel leírását, a dietetika klasszikus kifejtését is tartalmazták (diaita /görög/ = életmód, életvitel).[1]

A nyugatrómai Birodalom hanyatlása és felbomlása utáni időkben Európában átmenetileg feledésbe merült az ókori orvoslás számos gondolata és eredménye, és csak a VII. századtól, az iszlám vallás és kultúra kibontakozásával kerültek újra a figyelem középpontjába a régi könyvek. A muzulmán hódítók kontinensünkre is eljutottak, és közvetítésüknek köszönhetően a középkori Európa megismerhette a perzsa és az arab tudósok által összegyűjtött és lefordított, a kínai és az indiai gyógyászat ismereteivel kiegészített görög és római gondolatokat. A muzulmánok körében nagyon fontos és elterjedt tudomány volt az orvoslás és a gyógyszerészet, s ehhez – hasznosságuk mellett – feltehetőleg hozzájárult az iszlám hitet követő népek vallásos felfogása is[2]. A Korán-ban és a Hadith-ban (= prófétai hagyományok) is az szerepelt, hogy Mohamed fontosnak tartotta e tudományt és tiszteletre méltónak az orvosokat. A muzulmán tanítás szerint ugyancsak Allah gyógyíthatja meg a beteg embert, ám egyetlen betegséget sem bocsát a világra a gyógyítás lehetősége nélkül[3].