Prof. Dr. Kéri Katalin

PTE BTK Neveléstudományi Intézet – a http://kerikata.hu modernizált változata

Archive for 2002. március

Zarándoklatok és tanulmányutak az iszlám világában

Posted by ambrusa - 2002. március 5.

Konferencia: Mandulavirágzási Tudományos Napok, PTE, Pécs, 2002. március 05. és
In: Zarándokutak – Vallástudományi töprengések a harmadik évezred küszöbén.
[Szerk.: Ádám A. és S. Szabó P.] PTE, Pécs, 2002. 48-63. o.


Bevezetés

Napjainkban a világ népességének több, mint egyhatoda – körülbelül 1,2-1,3 milliárd ember – muszlim. Bolygónk szinte valamennyi országában vannak e világvallásnak követői, az iszlám régen és messze túlnőtt már az arab államok területén. Szent könyvük, a Korán és Mohamed próféta lejegyzett mondásai és cselekedetei azonban történelmi időtől és földrajzi területtől függetlenül kijelölték számukra a vallásos életvitel alapjait. Az előadás rövid múlt- és jelenbeli áttekintést ad az iszlám híveinek vallásos zarándoklatairól és tanulmányi célból tett utazásaik szokásáról.

A mekkai zarándoklat

A Korán és a hadíszok tanításai a zarándoklatról

A muszlim hívők életvitele, viselkedése öt alappilléren nyugszik. Ezek között első helyen szerepel annak megvallása, hogy Allah az egyetlen isten (lá iláha illá-lláh), és Mohamed az ő prófétája (wa Muhammad raszulu-lláh), továbbá a napi ötszöri ima, a Ramadán-havi böjt, a kegyes adomány és a zarándoklat. Ennek arab elnevezése haddzs, ha a muszlim naptár szerinti 12. holdhónapban végzik. A Korán szerint: „Végezzétek el a zarándoklatot és az cumrát Allahnak!” (Korán 2:196) és „hirdesd ki az emberek között a zarándoklatot, hogy jöjjenek hozzád gyalogszerrel, vagy mindenféle sovány (tevén)…” (Korán 22:27).1

Ez, a 12. holdhónap meghatározott napjain tett zarándoklat kifejezi a muszlimok egyistenhitét, és a haddzs minden egyes szertartása, valamennyi helyszíne emlékezteti a hívőket a monoteizmus régi időkbe visszanyúló történetére.2 A megfelelő rituálékhoz és hosszas előzetes lelki-testi-szellemi felkészüléshez kötött utazás a hitben való elmélyülést, az Ábrahám és Mohamed prófétára való emlékezést célozza, egyszersmind lehetőséget ad arra, hogy az iszlám világának különböző helyszíneiről érkező hívők találkozzanak egymással. Számos muszlim akár évente is elzarándokol Mekkába és a környékén lévő szent helyekre, ha erre lehetősége adódik.

A muszlim zarándoklat szakaszai, az út során végrehajtandó cselekedetek és imák nem érthetőek meg a Korán Ábrahámról szóló részletei nélkül. Az iszlám tanításai szerint Ábrahám (Ibrahim) próféta volt az, aki először adott útmutatást népének a monoteisztikus vallást illetően, és az egyiptomi rabnőtől, Hágártól való fia, Iszmael az arabok ősatyja. Eltérően az Ótestamentumban foglaltaktól (1Móz 22:2-9), a Korán szerint Isten Iszmael és nem Izsák feláldozását kérte Ábrahámtól (Korán 37:100-105). A zarándoklat szimbolikus helyszíne a mekkai szentély közelében található két hegy, Szafá és Marwa, amelyek között a muszlim tanítások szerint Hágár – miután Ábrahám kivitte őt és Iszmaelt a sivatagba és ott magukra maradtak – kétségbeesetten futkosott, hogy fiának vizet találjon, és a ma is működő mekkai Zem-Zem forrás, mely isteni csodaként feltörve végül oltotta Iszmael szomját. Fontos helyszín továbbá az Arafát-domb, melyen a Sátán (Iblísz) rá akarta beszélni Ábrahámot, hogy ne engedelmeskedjen az Istennek és ne áldozza fel egyetlen fiát, és természetesen maga a mekkai Kába szentély, s benne a hagyomány szerint már Ábrahám idejében is ott lévő fekete kő. Ábrahám – hasonlóan, mint később Mohamed – kíméletlen harcot folytatott a bálványimádók ellen, és a Mekka közepén általa emelt szentély az iszlám kialakulását követően a muszlimok számára az egyistenhit szimbólumává vált.

Mohamed, aki 570-ben éppen Mekka városában látta meg a napvilágot, a muszlim teológusok többsége szerint a hidzsra3 6. évében (vagyis 628-ban) rendelte el az iszlám vallás követői számára a zarándoklatot, mint Allah törvényét. A lejegyzett hagyományok (hadísz) egyike szerint egyszer Abú Hurajrah azt kérdezte a Prófétától, hogy „melyik a legjobb cselekedet?” Erre Mohamed azt válaszolta, hogy „Hinni Allahban és küldöttében”. A kérdező tovább firtatta: „És mi áll ez után?” A Próféta így felelt: „Küzdeni Allah ügyéért.” „És mi a következő legjobb cselekedet?” Mohamed válasza: „Haddzs Mabrúr” (bűnöktől mentes, Allah kegyelmével teljes, az ő örömét szolgáló zarándoklat).4 Egy másik hadísz szerint a megfelelő módon végrehajtott zarándoklat egyik formája a dzsihádnak, vagyis a muszlim hit érdekében kifejtett különféle erőfeszítéseknek. Több helyen is olvasható, hogy maga a Próféta kifejezetten ajánlotta a zarándoklatot időseknek, gyengéknek és asszonyoknak más cselekedetek (például a hit fegyveres védelmezése) helyett. Egyik felesége, cAisha például ezt hallván sosem mondott le többé a zarándoklatokról.

Al-Bukhari hadíszai és más, a muszlimok által hitelesnek elfogadott lejegyzések szerint a zarándoklat eltörli a hívő korábbi bűneit és hazatérve, bűnbocsánatot nyerve tisztább és ártatlanabb lesz, mint amikor édesanyja a világra hozta. (Itt megjegyzendő, hogy a muszlimok szerint az ember ártatlan gyermekként születik, vagyis nem terheli Ádám bűne.) A zarándoklat elvégzése után pedig a hívőknek törekedniük kell arra, hogy ezt a megtisztult állapotot meg is tartsák. Visszaemlékezők szerint Mohamed egyszer azt mondta, hogy a zarándokok és az Istenért harcolók mind Allah vendégei, könyörgéseik meghallgatásra találnak. Mindez természetesen csak akkor teljesül az iszlám tanításai szerint, ha a zarándok megfelelő módon hajtja végre zarándoklatát, ha betartja a megfelelő útmutatásokat, erkölcsi, étkezési, tisztálkodási, öltözködési és egyéb szabályokat.

A haddzs életében egyszer minden muszlim hívő (férfi és nő) számára kötelező, ha anyagi és egészségi állapota megengedi, hogy felkeresse Mekkát és a körülötte található szent helyeket. Előfeltétele a zarándoklatnak, hogy a hívő legyen muszlim, legyen felnőtt, aki képes magáért felelősséget vállalni, legyen épelméjű és szabad ember. Fontos, hogy legyen biztonságos az út, és hogy nő lehetőleg ne menjen egyedül zarándoklatra. Abban a tekintetben, hogy melyik életkori szakaszban kell megtenni a zarándoklatot, sem a Koránban, sem a hadíszokban nem olvasható útmutatás, csak annyit tartanak a hagyományok, hogy minél előbb teszi meg valaki, annál jobb, de sohasem késő. Ha valaki gyermekként (pubertás kora előtt) vesz részt a mekkai zarándoklaton, akkor felnőttként is teljesítenie kell kötelezettségét. Mivel a muszlim világban sem régen, sem pedig napjainkban nincs mindenkinek alkalma és lehetősége arra, hogy megtegye a haddzsot, az iszlám gyakorlata szerint lehetséges helyettesítőről gondoskodni. Ha valaki például beteg vagy meghal anélkül, hogy járt volna Mekkában, hozzátartozóinak kötelessége ebben az ügyben eljárni.

Felkészülés a zarándoklatra

A mekkai zarándoklatot a muszlim év 12., utolsó holdhónapjában kell végrehajtani, a 7-13. napon. A zarándoklat így minden évben más-más időpontra esik, dátuma mozgó, ezért nem kötődik egyik évszakhoz sem.5 A haddzs több szakaszra osztható, és az egyes állomások felkeresésének sorrendje éppúgy meghatározott, mint a rituális cselekedetek mozzanatai. A zarándoklaton lévők számára tehát speciális előírások jelölik ki a rítusokat és viselkedési normákat, melyek elsajátítása a hívőktől nagy türelmet és odafigyelést kíván.6

Ahhoz, hogy valaki mekkai zarándoklatra induljon, nagyon lényeges az előzetes felkészülés, mely számos dolgot foglal magában. A hívők természetesen legfontosabbnak tartják a lelki előkészületet. Ez több, mint a haddzsra való ráhangolódás és a rítusok áttekintése. Fontos például, hogy a zarándoklatra készülő teremtsen békességet maga körül, zárja le vitás ügyeit és kérjen bocsánatot embertársaitól, mielőtt elindul. Fontos, hogy rendezze el függőben lévő ügyeit, adósságait, és kívánatos sokak szerint az is, hogy végrendelkezzen arra az esetre, ha az útról nem térne vissza. Alapkövetelmény, hogy a hívő nem fordíthat az iszlám szerint tisztátalanul szerzett anyagi eszközöket az utazás lebonyolítására (például kábítószer- vagy alkohol értékesítéséből származó pénzt, lopott vagy zsarolással nyert összeget).

Ha valaki megkezdi zarándoklatát, magatartásával és öltözékével is jelzi azt a többi hívő számára. Mekkától bizonyos távolságra képzeletbeli vonal húzódik, és ez a vonal maga az a határ, amelyet átlépve a hívő megkezdi zarándoklatát. Azok a földrajzi helyek (mikat), amelyek ezen a határvonalon fekszenek (például Dzsidda, Rábigh, Abiár Ali, Dháta Irk, Karnulmanázil, Dzselemlem) szimbolikus jelentést hordozó pontok, hiszen itt fejezik ki a hívők zarándoklattételük szándékát. A haddzs megkezdésekor a muszlimok rituális fürdést (zuhanyozást) végeznek, és a férfiak varrások nélküli, két fehér vászondarabból álló ruhát (ihram) öltenek magukra, derekukra csavarva illetve vállukon átvetve. A nők testüket teljesen beburkolják (tetszés szerinti színből készült, de gyakran fehér vagy fekete ruhával), kivéve arcukat és kézfejüket, és tilos kesztyűt ölteniük. A zarándoklat alatt ugyanakkor megengedett az öv, gyűrű, óra és esernyő vagy napernyő használata, illetve por és hideg esetén az arc időleges eltakarása. Fontos kötelezettség a külső megjelenést illetően a körmök, a hónalj- és fanszőrzet levágása, a bajusz igazítása. A hívők ezen előkészületek után fogadalmat tesznek, hogy zarándoklatuk befejezéséig nem kötnek csomót ruhájukra, nem parfümözik testüket (illatos szappan használata és a fésülködés megengedett), nem vágnak hajat vagy körmöt, és a férfiak nem takarják el hajukat. Megnevezésük ettől fogva muhrim. A haddzs idejére vonatkozó – és tulajdonképpen magához az egész muszlim életvitelhez is kapcsolódó – alapvető és fontos előírás még a békesség: ezekben a napokban semmiféle vitának vagy erőszakos cselekedeteknek nincs helye a zarándokok között. Egy szaúd-arábiai beszámoló szerint ez a dolog annyira maradéktalanul érvényesül napjainkban a muszlim zarándokok körében, hogy a mekkai lakosok nyugodt szívvel hagyják nyitva otthonaik és boltjaik ajtaját, amikor a nagymecsetbe mennek imádkozni, mert semmiféle erőszakos behatolástól nem kell tartaniuk, hiszen városuk csakis hívő és zarándoklaton lévő muszlimmal van tele (több, mint kétmillióval!).7 Tiltott továbbá a haddzs napjaiban a vadászat (kivéve a halászat) és az állatok megölése (kivéve a zarándoklathoz szükséges állatáldozatot, illetve az emberre nézve veszélyes állatok megölését, például skorpió, keselyű vagy veszett kutya elpusztítását). A zarándokoknak útjuk során tartózkodniuk kell a házasélettől, és minden, nemi vágyat gerjesztő cselekedettől. Az előírások bármelyikének megszegése különböző engesztelő áldozatokkal jóvátehető (például böjtölés, teve- vagy bárányáldozat).

A zarándokok első kötelezettsége felkeresni az iszlám szent városát, Mekkát, jelezvén Allahnak a „Labbaika, Allahumma labbaik!” kezdetű híres sorokkal, hogy megérkeztek. (Itt vagyok, Istenem, itt vagyok! / Itt vagyok, nincs más isten rajtad kívül, / Bizony, a dicsőség és a hála téged illet, / Nincs más isten rajtad kívül… Itt vagyok.”)

Mekka és a Kába szentélye

A muszlim hívők szerint nincs még egy olyan hely a világon, amely annyi tiszteletnek örvend, mint Mekka, a Szent Város (Mekkah al-Mukarramah). Óriási spirituális erővel bír ez a ma mintegy 300 ezer lakosú település: a város szívében található Kába szentély az iszlám világának lelkiségi központja, ahová Mohamed élete alkonyán tett zarándoklata óta folyamatosan – napjainkban évente több millióan – érkeznek a hívők bolygónk minden részéből, hogy dicsőítsék Allah nagyságát és kifejezzék a muszlimok egységét és az iszlám vallás egyetemességét.

Mekka említése több helyen szerepel magában a Koránban is, például az alábbi részben: „Az első (szent) Ház, amelyet emeltek az embereknek, Bakkában (Mekka) volt – áldott (ez a Ház) és útmutatás minden értelmes teremtménynek. Nyilvánvaló jelek vannak benne: Ábrahám (szent) helye. Aki belép oda, az biztonságban van. Az emberek kötelessége Allah iránt a zarándoklat a Házba – amennyiben ennek szerét tudják ejteni. Aki hitetlen (az maga vallja kárát). Allah senkire nem szorul rá a teremtményei közül.” (Korán 3:96-97) A város mostoha természeti adottságait említi egy másik helyen a muszlimok szent könyve, ismételten utalva a város szent jellegére: „Urunk! Leszármazottaim egy részét egy terméketlen völgybe telepítettem le a te szent Házad mellé – ó, Urunk! –, hogy elvégezhessék az istentiszteletet.” (Korán 14:37) És: „Tegyétek a magatok számára Ábrahám (szent) helyét imahellyé! (…) Tisztítsátok meg a Házamat azok számára, akik elvégzik a körmenetet, akik vallási buzgalmukban hosszasan időznek ott, s akik meghajolnak és a földre vetik magukat.” (Korán 2:125)

Mekka igen régi város, számos ókori földrajzi és történeti műben is szerepelt már, például Ptolemaiosznál. Eredeti neve a Koránban is említett Bakkah (szoros, keskeny) volt, mely földrajzi elhelyezkedésére utal, a település ugyanis egy keskeny völgyben fekszik.8 A nagy muszlim utazó, Ibn Battúta így írt a város fekvéséről: „Maga Mekka meglehetősen nagy város. Négyszögletes alakjával, szorosan egymás mellett zsúfolódó házaival egy hegyektől körülvett kis völgy mélyén fekszik, úgyhogy az utas csak akkor veszi észre, ha már meg is érkezett. Persze, a hegyek inkább csak dombmagasságúak. (…) Mekka – ahogyan Allah szent könyvében, a Koránban kinyilvánította, Khalil próféta9 szájába adva a szót – terméketlen völgyben fekszik, azonban Ábrahám áldott könyörgésére Allah kegye minden hasznossal és jóval betelepítette, és minden gyümölcsfajta meghonosodott földjén.”10

Már az iszlám megjelenése előtt is zarándokhely volt a Kába szentély, maga a város pedig fontos kereskedelmi központ, melyen számos karavánút haladt át a félsziget déli részétől Közel-Kelet, Észak-Afrika és Európa irányába. Mekka lakói Mohamed fellépésének idején főként kereskedők voltak, legfőbb árucikkük a tömjén és a mirha, amiket dél-arábiai fák gyantájából állítottak elő. A város a 6-7. század fordulója előtt híres volt ünnepségeiről, költői versenyeiről és vásárairól.

A város központi helyén áll a Kába szentély, melyet napjainkban egy többszörösen átépített, jelentősen kibővített, ma mintegy 1 millió ember befogadására alkalmas nyitott mecset vesz körül, mely a körülötte lévő márvány-kövezettel együtt csaknem Margitsziget nagyságú. Mohamed előtt a mekkai arab törzsek mindegyike saját isteneiben hitt, és a Kába szentélyét megtöltötték különböző szobrokkal, bálványokkal, sőt, ide függesztették ki mindig a nyertes költői műveket is, amiket ezért al-mu’allaqát („a felfüggesztettek”) névvel illettek. Mohamed azonban Allah utasítására megtisztította e helyet a bálványoktól és az istentiszteletek helyszínéül tette meg, valamint ez az objektum lett minden imádkozást végző muszlim számára a kijelölt irány (qibla).

A Kába szó jelentése: négyszögletes. Ez a barna kövekből készült, megemelt talapzaton álló ősi szentély 12 méter hosszú, 10 méter széles és 15 méter magas. Falait kívülről fekete brokátleplek (kiszwa) borítják, ajtóin nehéz, aranyhímzésű függönyök láthatóak a Koránból vett hímzett feliratokkal. A belülről csodálatos arany és ezüst lámpákkal megvilágított szentély márványokkal burkolt, és déli sarka mellett áll a fekete kő (al-hadzsar al-aszwad), mely a hagyomány szerint egyenesen az égből hullott az Édenkertbe, és Ádám kapta meg, miután Isten kiűzte őt a Paradicsomból, hogy ez a kő nyelje el bűneit. Később aztán az Úr angyala, Dzsibríl (Gábriel) Ábrahámnak ajándékozta, hogy templomának sarkköve legyen.11

A zarándoklat állomásai

A muszlim zarándokoknak Mekkába érkezvén a haddzs első állomásaként – a hajnali ima kezdetét követően – folyamatosan imádkozva, megszakítás nélkül hétszer meg kell kerülniük a Kába szentélyét. Ennek feltétele az előzetes tisztálkodás és az imádkozással kapcsolatosan előírt kötelezettségek betartása. A körbenjárásnak a mecseten belül, és az óramutató járásával ellentétesen kell történnie. A kerengés a fekete kőnél veszi kezdetét, és gyalogosan történik; azokat a muszlimokat, akik nem képesek járni, hordszékeken vagy hordágyakon, magasba emelve viszik körbe egészséges társaik. Sokan meg is érintik vagy csókkal illetik a fekete követ vagy a Kába oldalfalát, illetve a jemeni sarkot, ez azonban nem előírás az iszlámban. Fontos kiemelni, miként azt a muszlim szerzők különböző műveikben már számtalanszor megjegyezték, hogy nem maga a Kába szentélye vagy a benne lévő fekete kő a tisztelet és imádat tárgya, hanem Allah, akinek a muszlimok alávetik magukat. Ezen a helyen tehát rá gondolnak, őt dicsőítik, hozzá könyörögnek, és tisztelettel gondolnak e helyütt prófétáira is, különösen Ábrahámra és Mohamedre.

Ezután a hívők először Szafá és Marwa hegyéhez mennek. E két hegy között hétszer megtéve az utat emlékeznek Hágárra, aki vizet keresett gyermekének. Az egyes útszakaszokat gondolatban három részre osztva gyalogolva, futva, majd ismét gyalogolva kell teljesíteni, állandó imádkozással kísérve a mozgást. A muszlim tanítások szerint a zarándokok e két hegy között járva és Allahhoz fohászkodva átérezhetik, hogy csakis és egyedül Istenre számíthatnak, és emlékeznek arra is, hogy az embernek mindenkor szükséges erőfeszítéseket tennie hitéért.

Ezt követően a hívők elhagyják a várost, és bejárják a haddzs további állomásait. A zarándoklat része néhány további szent hely felkeresése. Innen (a Dzul Hidzsa hónap 8. napján) a hívők Minába zarándokolnak, mely Mekkától 6 km-re Keletre található. Itt előkészítik vízkészleteiket a következő napokra, így ez a „víz napja” (jaúm at-tarwíja). Innen a következő reggelen a hívők az Arafát dombhoz indulnak (a „Könyörület hegye”), mely kb. 16 km-re található Mekkától, ahol a délutánt Allah dicsőítésével és imádkozással töltik. Ez a zarándoklat legjelentősebb pillére. Ezen a kopár dombon imádkozott egykoron a muszlimok hite szerint Ádám és Éva, majd Ábrahám és fia, valamint itt nyilatkoztattatott ki a Korán utolsó része és itt tartotta Mohamed a búcsúbeszédét.12 Az iszlám tanításai szerint az itt tett fohászkodás különösen fontos, mert Allah ekkor a hívők minden kérését meghallgatja.

Innen alkonyatkor mennek a Muzdalifa-síkságra, mely hitük szerint az a helyszín, ahol Ábrahám arról álmodott, hogy egyetlen fiát fel kell áldoznia Istennek. Itt minden zarándok legalább hét vagy több (49-70) kavicsot gyűjt, és következő három-négy napban rituálisan megdobálja ezekkel Minában a Sátán szimbólumának tartott három kőoszlopot, első napon a legnagyobbat, majd a két kisebbet. Több vallástudós véleménye szerint a zarándokoknak Muzdalifában kell aludniuk, hogy kipihenten vágjanak neki a hátralévő útnak.

A kavicsdobálás rítusát dzsamarrát-nak nevezik. A 10. nap hajnalán (esetleg később) indulnak a zarándokok Minába. A kőoszlopok emlékeztetnek azokra a helyszínekre, ahol egykoron az ördög megkísértette Ábrahámot és Iszmaelt, és ezeknek a megkövezésével a muszlimok jelképesen elutasítják és szívükből kivetik a Sátánt. Ez után következik az állatáldozat, amit minden zarándoknak el kell végeznie annak emlékére, hogy Ábrahám is ezt tette az Úr parancsára, aki – miután próbára tette szilárd hitét – nem fogadta el gyermeke feláldozását, hanem Iszmael helyett egy kost küldött. Az „áldozat napja” (jaúm an-nahr) a 12. holdhónap 10. napja, ám gyakran tovább is elhúzódik, mert a zarándokok hatalmas tömege miatt nem lehet könnyen és gyorsan végrehajtani a rituális kődobálást. Az állatáldozat lehet teve, marha, birka vagy kecske. Mindenkinek legalább egy juhot fel kell áldoznia, ennek értéke 1/7-ed teve vagy marha. Kötelező teveáldozatot bemutatnia annak a zarándoknak, aki a tiltás ellenére a haddzs alatt házaséletet élt, annak, aki a Kába körbenjárásakor tisztátalan volt, annak a nőnek, aki havi tisztulása vagy gyermekágy alatt tette meg zarándoklatát, illetve annak a hívőnek, aki ezt fogadta Istenének. Az áldozati állatok korára fajtánként különböző előírások vonatkoznak, és lényeges, hogy ép, egészséges, kifejlett példányok legyenek. Húsukból fogyaszthatnak maguk a zarándokok is, ám ez az iszlám tanításai szerint nem kötelező, csupán lehetőség. Bárki megteheti azt is, hogy az állatot teljes egészében felajánlja a muszlim világ szegényeinek. Az állatáldozat az Ábrahámra való emlékezésen túl annak szimbóluma, hogy a hívő készen áll bemutatni bármilyen áldozatot Allahnak. A felajánlott állatokról ezt írja a Korán: „Sem a húsuk, sem a vérük nem jut el Allahhoz, ám a tőletek jövő istenfélelem eljut hozzá.” (Korán 22:37)

A zarándokok ezen a helyen töltik a 11., 12., esetleg a 13. éjszakát is. Az állatáldozat bemutatása után rituális hajvágás vagy a fej leborotválása következik, a tawaf ifáda, s ezzel a zarándok kiemelkedik abból a megszentelt állapotból, ahová zarándoklata kezdetén lépett (ihrám). Ettől kezdve élheti szokásos mindennapjait, kivéve a házaséletet, melytől a mekkai búcsúlátogatás végéig tartózkodnia kell. A zarándoklat záró mozzanata a Kába újbóli körbenjá-rása (tawaf alwadaca). Ezzel véget ér a haddzs, és a hívők hazatérnek. Ha egy muszlim teljesítette a mekkai zarándoklatot, megkapja a hadzsi (férfiak), illetve a hadzsah (nők) nevet. A zarándoklat időszakának lezárulása az otthon maradt muszlimok körében ünnep, az Eid al-adha, amikor is ajándékokkal lepik meg egymást, csakúgy, mint a böjti hónap (ramadán) zárásakor. Egyes helyeken – például Egyiptomban – szokásos a Mekkából hazatérő zarándokok számára ünnepélyes fogadást rendezni, noha erről több muszlim szerző már a középkorban elítélően írt.13

A mekkai zarándoklat vallásos jelentősége

Mohamed zarándoklata óta Mekka és környéke a muszlim világ szíve. A zarándoklat a városba érkező hívők életének csúcsa, vallásos érzületük kiteljesedése, melynek során megtapasztalhatják az iszlám vallás erejét és univerzális jellegét. A haddzs napjaiban mindannyian megpróbálnak felülkerekedni mindennapi problémáikon, leomlanak közöttük a nyelvi, etnikai, műveltség- és vagyonbeli különbségek, egyszerű és egyforma fehér ruhájukban mind ugyanazokat a rítusokat végzik, ugyanazokat az imákat mondják Allah dicsőségére. A zarándoklat során mindvégig óriási hatást gyakorol az egyénekre maga a tömeg, a hittestvérek sokaságának jelenléte és áhitata. Egy, a zarándoklatra külföldről érkező muszlim érzékletes leírásban számolt be a közelmúltban Mekkában szerzett élményeiről. Miközben a Kába körül kerengett, úgy érezte, hogy „Nincs már jelen, teste beleolvadt a körülötte lévők tömegébe”, és amikor ajkával megérintette a fekete követ, „úgy érezte, hogy lelke rávetült a végtelenre, átrepült a megszámlálhatatlan galaxist magába ölelő égbolton. Fénylő pontok millióit látta benső sötétjében. Csak a másodperc töredék részéig tartott, villanásnyi ideig, hogy lelke elhagyta a testét, és szabadon szárnyalt. Megismételhetetlen pillanat volt, szemeit kinyitva egy fémes fényű, finom erezetű anyagot látott maga előtt. A kő parfümös illatot árasztott, miként már az ókori időkben is…”14

Sok zarándok az óriási tömeg miatt el sem jut a Kába-szentély belsejéig, illetve nem tudja megérinteni a fekete követ, ám a zarándoklat enélkül is teljes lehet. 2001-ben egy Nigériából érkezett zarándok ezt nyilatkozta: „Olyan tömeg van itt, hogy nem tudok bejutni a Kába belsejébe, emiatt eléggé csalódott vagyok. Ám ez a hatalmas tömeg bizonyíték arra, hogy az iszlám élő és egészséges.”15

A haddzs tehát a muszlimok testvériségének és egyenlőségének megnyilvánulása, mely megerősíti a hívők Allah iránti elkötelezettségét és egymás iránti tiszteletét. Emlékezés ez – Ábrahám és Mohamed útját járva – az iszlám vallás történetére, valamint az utolsó ítélet napjára, amikor az emberek – csakúgy, mint a zarándokok – egyformán és egyszerre fognak Allah előtt állni, aki dönt további sorsukról. E szimbolikus jelentésen túl az iszlám tanításai szerint a haddzs a legnagyobb béke-konferencia, ami valaha is létezett a történelemben.16 A zarándoklat során kiteljesedik a muszlimok hite, és az út során elért lelki megtisztulást igyekeznek későbbi életükben is megőrízni.

Szaúd-Arábia szerepe a zarándokok támogatásában

632-ben, Mohamed próféta búcsú-zarándoklatán, amikor Medinából Mekkába ment, körülbelül 200 ezer muszlim vett részt. Ez a szám az elmúlt csaknem 14 évszázadban szinte sohasem csökkent, pedig Mekka sok támadást ért meg történelme során. A 20. század második felében pedig – köszönhetően a muszlim hívők létszámemelkedésének, a közlekedési eszközök látványos fejlődésének, illetve a szaúdi királyság erőfeszítéseinek – a zarándokok száma megsokszorozódott. A zarándoklatok történetében új korszak kezdődött akkor, amikor 1932-ben Abdul Aziz Bin Abdul Rahmán al-Szaúd elfoglalta az Arab-félsziget azon területét, ahol Mekka és Medina található, és megalapította a Szaúdi Királyságot. A zarándokokra ebben az időben még számos veszély leselkedett, különösen a sivatagban portyázó törzsek miatt. Ekkoriban még nem lehetett garantálni a Mekkába látogatók élet- és vagyonbiztonságát, és hiányzott a városból a tömegeket ellátni képes egészségügyi hálózat. Maga a Kába szentélyét körülfogó nagymecset is mindössze 48 ezer hívő egyidejű befogadására volt alkalmas, ennél azonban rendszerint jóval több zarándok érkezett.

1955-ben kibővítették és megszépítették a mecsetet, és 1985-ben Fahd Bin Abdul Aziz király, „a két nagymecset őre” is elkezdett egy újabb bővítést, mely 1992-ben fejeződött be, és mintegy 70 milliárd szaúdi rijálba került (18,66 milliárd amerikai dollárba). A mecset – az azt körülvevő márvány borítású térrel együtt – jelenleg 1 millió ember együttes befogadására képes; Mohamed medinai mecsete pedig mintegy 700 ezer hívő imahelyeként képes funkcionálni.17 Az utóbbi években a haddzsra érkező zarándokok száma meghaladta a 2 milliót, és számuk dinamikusan növekszik.

Régebbi századokban a zarándokok többsége hajón érkezett a Vörös-tenger partján lévő ősi kikötővárosba, Dzsiddába, és onnan tette meg az utat Mekkáig gyalog vagy valamilyen állat nyergébe szállva. Ez a kikötő napjainkban is zarándokok nagy tömegét fogadja, a muszlim világ legtávolabbi szegleteiből is. 1853-ban Sir Richard Francis Burton – fittyet hányva az egyik legfontosabb szabályra, vagyis hogy csak az iszlám hit követője léphet Mekkába – nem muszlim létére álruhában vett részt az azévi zarándoklaton. Május 22-én szállt fel egy Kairóból induló gőzhajóra, és 4 nap múlva érkezett meg Dzsiddába más zarándokokkal együtt.18 Azok a zarándokok, akik manapság repülőgéppel érkeznek Szaúd-Arábiába, többnyire az Abdul Aziz Király Nemzetközi Repülőtérre szállnak le, melynek zarándokok számára létesített korszerű terminálja 1981-ben nyílott. A reptér óriási forgalmat bonyolít egész évben, hiszen a 12. holdhónapon kívül is, folyamatosan érkeznek a hívők a királyságba. Érkezhetnek országuk kormányának szervezésében, egyénileg vagy magánszervezésű csoportként, melynek neve hamla.

A zarándokok szállítása, kalauzolása, kiszolgálása, orvosi ellátása és étkeztetése óriási feladatokat ró Szaúd-Arábia lakosságára, különösen a mekkaiakra, akik saját életterükben nap mint nap számukra ismeretlen muszlimok tíz- és százezreivel találkoznak. Az ország területére egyénileg vagy csoportosan érkező zarándokoknak szükséges vezetőt (mutawwif) felfogadniuk, aki szakértője (és felelőse is) a zarándoklat lebonyolításának. A dzsiddai kikötőből vagy a repülőtérről napjainkban légkondicionált autóbuszokkal szállítják a hívőket Mekkába, kiválóan megépített utakon. A zarándoklat teljes útvonalán számtalan gyalogjáró, híd, alagút és mozgólépcső könnyíti meg az óriási tömegek mozgását. Mivel a haddzs gyakorta esik száraz, igen meleg időszakra, elengedhetetlenül fontos mindig a friss, hideg ivóvíz, illetve az árnyékos helyek biztosítása. Valamennyi zarándokot igyekeznek elegendő hűtött ivóvízhez juttatni, az ország száraz részén fekvő Mekka vízellátását a Vörös-tengerből eredő csatornarendszer biztosítja.

A világ minden részéből összesereglő hívők a zarándoklat ideje alatt a Mekkán kívül felállított, fehér ponyvák tíz- és tízezreiből álló sátorvárosban laknak, illetve a haddzs különböző pontjain pihennek vagy virrasztanak éjszakánként – az előírások szerint. A sátrak felállításánál és működtetésénél legfőbb szempont – a légkondicionálás biztosítása mellett – a tájékozódás megkönnyítése és a tűzvészek megakadályozása. Mindez a tömegek aktív mozgása során is nagyon lényeges, ezért szaúdi alkalmazottak tízezrei felügyelik (modern technikai berendezések segítségével), hogy senki ne szakadjon el kijelölt csoportjától, illetve hogy visszataláljon oda, ha eltévedt, és korszerű módszerekkel próbálják elejét venni a tűzeseteknek. Minden igyekezet dacára azonban előfordulnak balesetek, gyakran tömeges méretekben is a mekkai zarándoklat során. 1997-ben például egy tűzesetben 343 zarándok halt meg, és százával voltak áldozatai az elmúlt években a hatalmas tömeg mozgásának (taposódás, levegőtlenség, lökdösődés). Így különös hangsúlyt kap napjainkban az egészségügyi ellátás kibővítése is. Mekka 12 nagy befogadóképességű kórházát és 63 egészségügyi centrumát a haddzs és a ramadán idejére számos időszakos klinikával, elsősegélyhellyel egészítik ki, és a zarándoklat teljes útvonalán mozgó egészségügyi pontokat helyeznek el. Orvosok és asszisztensek tízezrei próbálják enyhíteni és kiküszöbölni a megszámlálhatatlanul nagy tömegű zarándokáradat felmerülő problémáit.

A Mohamed idejében még elképzelhetetlen számú muszlim jelenléte az újabb időkben a rituális állatáldozat kapcsán egy másik problémát is felvet. Kétmilliós tömeg esetében ugyanis ezen áldozati állatok beszerzése nagy feladat (2001-ben körülbelül 350 rijálba (kb. 93 USD) került egy birka), még nagyobb gond azonban a mérhetetlen mennyiségű hús felhasználása. Annak érdekében, hogy ez a hús eljusson a muszlim világ rászorultjaihoz, napjainkban óriási szaúdi hűtőházakban fagyasztják le a felesleges mennyiséget, és ezt a következő évben elszállítják a világ legkülönbözőbb részeibe.

Bár a Szaúdi Királyság jelentős összegeket fordít a zarándoklat körülményeinek javítására, a világ más országaiban élő szegény sorsú muszlimjainak utaztatására és taníttatására, maguknak a zarándokoknak is hozzá kell járulniuk a haddzs költségeihez. Egy 2001-es hír szerint minden, az országba külföldről érkező zarándoknak minimálisan 594 rijált (160 USD) kell letennie a szent helyek felkeresése során nyújtott szaúdi szolgáltatásokért (hűtött víz, élelem, tűzálló sátrak).19 Ehhez járul még természetesen az útiköltség és a feláldozandó állat vásárlásához szükséges pénzösszeg. A zarándokok hagyományosan ajándékok vásárlásával is emlékezetessé teszik vallásos célú vándorútjukat. Barátaik és otthon maradt családtagjaik számára rendszerint Mekkában szerzik be az apróbb-nagyobb emléktárgyakat. A legnépszerűbb (és legolcsóbb) ajándék a datolya, amelynek különböző minőségű és csomagolású változatait Mekka-szerte kínálják az árusok. Kelendő, ám borsosabb árú cikk az imaszőnyeg, és az újabb időkben a haddzson lévők körében nagy divat elektronikus termékeket vásárolni.

A haddzs időpontján kívül a 9., böjti holdhónap, a ramadán is sokakat vonz Mekkába. Akkor is – különösen a lejlat al-qadr idején – milliók mennek imádkozni a szent városba. Ezen kívül az év bármelyik időszakában tehetnek zarándoklatot a szent helyekre a hívők, melynek neve minden olyan esetben cumra, ha nem a 12. holdhónap 7-13. napja között történik. Mekka lakói így szinte egész évüket „Allah vendégeinek” a szolgálatával töltik. Fahd király a közelmúltban így nyilatkozott: „A Szaúdi Királyság, kormánya és lakói megtiszteltetésnek érzik, hogy szolgálatára lehetnek a két Nagymecsetnek és a zarándokoknak, és próbálják a lehető legjobb feltételeket biztosítani ahhoz, hogy Allah vendégei teljesítsék rituáléikat úgy, miként az a Korán és a szunna tanításai alapján előíratott, és nem fognak takarékoskodni erőikkel az iszlám és a világ muszlimjainak kiszolgálása során.”20

Egyéb szent helyek felkeresése

Az iszlám története során Mekkán és környékén kívül zarándokhellyé vált még számos, a Próféta életének mozzanataihoz kötődő, vagy az iszlám valamely irányzata által szentnek vagy jelentősnek tartott személyhez kapcsolódó helyszín. Sírok és mauzóleumok, mecsetek és szentélyek a zarándokok tízezreinek célpontjai évről-évre, ám valamennyi muszlim tanítás hangsúlyozza, hogy nem önmagukban az emberek, helyek és tárgyak fontosak a hívő számára, hanem Allah jelenléte e helyeken. A zarándokközpontok az iszlámban is összekötő kapcsot alkotnak a múlékony és az örökkévaló, a látható és láthatatlan, az evilági és a transzcendens között.

Tanulmányi célból tett utazások

A muszlimok számára Allah világának a megtapasztalásában a zarándoklatok mellett mindig fontos szerepet játszottak a tanulmányutak.21 Már a középkori muszlim világ hatalmas területét is át-meg átszőtték a szárazföldi és folyami utak, és különféle fogadók, karavánszerájok, valamint kolostorok és iskolák mellett létesített szállások várták a megfáradt utazókat. A tudás keresésének muszlim vallás által alátámasztott szükségessége diákokat és érett tudósokat is arra késztetett, hogy országokon átkelve minél több ismeretet szerezzenek a világról. A muszlim területeken sok-sok személy (uralkodó, tanár, magánember) segítette a tudást keresőket.

Valamennyi, az iszlám művelődés- és nevelés történetével foglalkozó kutató egyetért abban, hogy a középkor óta folyamatosan Mekkába zarándokló tízezreken, majd milliókon kívül az elmúlt évszázadokban számos muszlim tett tanulmányi célból utazásokat. Az iszlám szerint az istenhit csak akkor lehet érvényes és szilárd, ha rendíthetetlen bizonyosságra és meggyőződésre épül, ehhez pedig az szükséges, hogy az ember látóképességének szélesítésére és elméjének csiszolására törekedjék. A muszlimok szerint Allah azért látta el az embereket különböző érzékszervekkel, hogy azok segítségével a legmegbízhatóbban lehessen megismerni a Teremtő parancsait és azokat a dolgokat, amelyekben Allah tetszését leli. Ez vezethet el a hithez, ez a tudás útja. Maga a Korán is tartalmaz olyan részletet, amely sokak szerint utazásra ösztökél: „Járjatok keresztül-kasul a földön…” (Korán 9:2), s a prófétai hagyományok is többször utalnak a világ utazás közben való megismerésének nagyszerűségére. Egy hadísz szerint: „A tudást nem lehet a testi nyugalom állapotában elérni” és „Aki elindul a tudás keresésének útján, az Allah ösvényén fog járni, s aki a tudás keresése közben hal meg, arra mártírként tekintenek.” Ezek, a szimbolikus és hétköznapi értelemben is felfogható irányelvek több más forrás szövegével egybecsengően aláhúzzák a világ megismerését fontosnak tartó muszlim álláspontot. Mivel Allah világának lehető legteljesebb megismerése magához az Istenhez visz közelebb, a tudás megszerzésére törekvő utazókat általában kimagasló megbecsülés övezte.

A muszlim tudományos és pedagógiai gondolkodás nagyjai gyakran írták le gondolataikat e témával kapcsolatosan. Al-Iszfaháni például azt fejtegette, hogy sohasem válhat jólneveltté az az ember, aki nem hagyja el kényelmes bútorait, otthona luxusát, s nem kel vándorútra.22 Ibn Khaldún „Bevezetés a történelembe” című művében külön alfejezetet szentelt ennek a témának: „Az oktatás teljességét növeli az, ha a tanuló a tudás keresése végett utazik, és találkozik kora tekintélyeivel” címmel.23

A híres utazók gyakran saját műveikkel, vándorlásaikról készített színes és érdekes útirajzokkal bizonyították az utazás közben való ismeretszerzés értékeit. Al-Muqadászi, Ibn Battúta, Ibn Fadlán, al-Maszúdi, al-Birúni és mások írásaikkal megalapozták a muszlim földrajztudományt, s műveik gyakorta a 16-18. századig iránymutatónak bizonyultak a világ távoli részeit illetően még a keresztény európaiak körében is (például India kapcsán). Al-Ghazzáli a téma fontossága miatt híres művében, a terjedelmes enciklopédikus kötetben, az Ihjá 3. részében külön írt az utazás erkölcseiről.

A tudósok és utazók mellett akadtak szép számmal olyan muszlim költők is, akik megénekelték az utazások hasznát és gyönyörűségeit. Verseikben és rímes prózájukban visszatükröződnek a prófétai hagyományok, mint például Szurrudúr alábbi művében:

„Koptasd lábad sarkát a sivatagokban,
És hagyd a palotákat az énekes leányoknak;
Mert a kik mindig honn üldögélnek,
Olyanok, mint azok, kik a föld alatt temetve nyugszanak.
Ha mindig egy helyen maradnának a gyöngyök a tenger
fenekén, ki becsülhetné meg azokat?”
24

Harírí egyik makamájában az atya ezt tanácsolja fiának: „Csatangolj többet, mint a fénybogárka, Utazz messzebb, mint a sáska, Légy fürgébb, mint a gazella a hold alatt… (…) Barangolj be minden ösvényt, Minden mély vízben merülj meg önként, Minden kertbe lépj be… (…) Aki jár, Célba talál!”25

Országokat szelnek át, hegyeken és sivatagokon vágnak keresztül ma is azok a tanulni vágyók, akik tiszteletben tartják Mohamed próféta muszlim hívőkre hagyományozott tanítását: „Keressétek a tudást a bölcsőtől a sírig, akár Kínáig is menjetek el érte, ha kell!”


JEGYZETEK

  1. A tanulmányban szereplő Korán idézetek Simon Róbert fordításai.
  2. Anwar, Aimen-Anwar Klára: A zarándoklat (haddzs). In: A Gondolat, 2001. április, 30. o.
  3. Kr. u. 622-ben Mohamed híveivel Mekkából Medinába ment, ez a hidzsra vagy kivonulás, és ettől az időponttól kezdődik a muszlim időszámítás.
  4. Fiqh-us-Sunnah, Volume 5: Pilgrimage: a general definition, its excellence and prerequisites.
    http://www.usc.edu/dept/MSA/law/fiqhussunnah/fus5_66.html
    (2001. november 13.)
  5. 2002-ben februárra esett ez az időpont, mely a muszlim időszámítás szerint az 1422. év utolsó hónapja.
  6. A zarándoklat szakaszainak bemutatásához felhasználtam Mohamed Eisha Shubail és felesége jegyzeteit és tanácsait.
  7. Makkah the Blessed.
    http://saudiembassy.net/publications/magazine-spring-97/makkah.htm
    (2001. november 13.)
  8. Makkah the Blessed… i. m.
  9. Ábrahám egyik megnevezése a muszlimok körében: „aki közel van Istenhez”.
  10. Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. Vál.: Boga István, ford.: Boga István és Prileszky Csilla. Gondolat, Budapest, 1964. 68. o.
  11. Mítoszok földjén. Szerk.: Jennifer Westwood. Magyar Könyvklub, Budapest, 1987. 74. o.
  12. Anwar A. és K. i. m. 30. o.
  13. Fodor Sándor: Muszlim ünnepek. In: História, 1992/10. sz. 22. o.
  14. Umar, Abu: Al Hayy: Crónica de una peregrinación.
    http://www.verdeislam.com/vi_04/Vi_407.htm
    (2001. november 08.)
  15. Two million Muslims pray in Makkah on eve of hajj – Makkah Agencies, March 02. 2001.
    wysiwyg://44/http://www1.arabia.com/life/article/english/0,1690,41271,00.html
    (2001. november 13.)
  16. Hammudah Abdulati: Fókuszban az iszlám. International Islamic Federation of Student Organization, Riyadh, 1995. 136. o.
  17. Makkah the Blessed i. m.
  18. Sir Richard Francis Burton: A Pilgrimage to Mecca, 1853. In: Internet Modern History Sourcebook, 1998.
    http://www.fordham.edu/halsall/mod/1853Burton.html
    (2001. november 05.)
  19. Two million Muslims… i. m.
  20. Makkah the Blessed i. m.
  21. L. erről: Kéri Katalin: „Keressétek a tudást mindenütt!” Tanulmányutak a középkori iszlám világban. In: Iskolakultúra, 2001/11. sz. 3-11. o.
  22. Shalaby, Ahmad: History of Muslim Education. Dar al-Kashshaff, Beirut, 1954. 181. o.
  23. Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. Fordította: Simon Róbert.
  24. Goldziher Ignácz: Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények, 1875/III. 96. o.
  25. Haríri: A testamentum. In: A szűz és a leány. Vál.: Simon Róbert. Magyar Helikon, Budapest, 1973. Fordította: Tótfalusi István. 63. o.

Reklámok

Posted in 05. Könyvfejezet | Leave a Comment »