Prof. Dr. Kéri Katalin

PTE BTK Neveléstudományi Intézet – a http://kerikata.hu modernizált változata

Gyermekábrázolás az 1950-es években a Nők lapja címoldalain

Posted by ambrusa - 2009. július 20.

Kéri Katalin: Gyermekábrázolás az 1950-es években a Nők lapja címoldalain Szerző: Kéri Katalin
Cím: Gyermekábrázolás az 1950-es években a Nők lapja címoldalain
Megjelenés: In: Kozma Tamás – Perjés István (szerk.): Új kutatások a neveléstudományokban 2008. Hatékony tudomány, pedagógiai kultúra, sikeres iskola. MTA Pedagógiai Bizottsága, Budapest, 2009. 203-211. o.
Licenc: © Kéri Katalin, 2009 | Hungary 2.5 [CC BY-NC-ND 2.5]
Letöltés: [.pdf] [.rtf] [.txt] [stream] [.epub] [.mobi] [.djvu]
Identifier: Internet Archive

Abstract:
IMAGES OF CHILDREN ON THE COVER PAGE OF
THE WOMEN’S MAGAZINE “NŐK LAPJA”


Several sources were made available after the transition in order to make research into the socialist era in Hungary possible. The present study contributes to this line of research by an investigation into the representation of children on the cover pages of the women’s magazine “Nők Lapja” in the 1950s. The study applied methods of historical iconography in the analysis.

Bevezetés

A magyarországi nevelés- és gyermekkortörténet kutatói az utóbbi években több, a 20. század második felének jelenségeit és eseményeit feltáró kutatást végeztek. A rendszerváltozást követően ugyanis számos, korábban nem vagy csak nehezen hozzáférhető forrás vált tanulmányozhatóvá, és utoljára van még lehetőség az orális emlékek összegyűjtésére is. Emellett a társadalmi-politikai körülmények, a szocializmus időszakára vonatkozó hiteles ismeretek iránti igény is segítette a vizsgálódásokat. Ez a tanulmány egy olyan mikrokutatás rövid öszszefoglalása, amelynek során az 1950-es évtizedben megjelent heti újság, a Nők Lapja című képes magazin mintegy másfélszáz, gyermekeket (is) ábrázoló címlapképének sokszempontú ikonográfiai elemzését végeztük el.

A történeti ikonográfia módszerei (Cennerné Wilhelmb, 1986; Basics, 1998) a 19-20. század fordulójától jelen vannak a történettudományi kutatásokban. Igazi kiteljesedésük azonban a 20. század végére tehető, amikortól hatásuk a neveléstörténeti vizsgálódásokban is világszerte érzékelhető. Az eddig e téren elért ígéretes kezdetek és biztató, sokat sejtető eredmények ellenére is megállapíthatjuk, hogy napjainkban a neveléstörténet (jobbára múzeumokban összegyűjtött) tárgyi, képi forrásainak elemzése csak kibontakozóban van, többnyire nem állnak még rendelkezésünkre – legalábbis magyar nyelven – módszertani útmutatások, sőt magukat a korszakonként vagy tematikusan szerkesztett adatbázisokat, neveléstörténeti képgyűjteményeket is jórészt ezután kell összeállítanunk. A munkában eligazodási pontot jelenthetnek egyrészt olyan külföldi szakkönyvek, amelyek a (nevelés)történeti ikonográfiához kapcsolódnak (például Keck 1988; Schmitt és mtsai, 1997; Cunnington és Buck, 1978; Schorsch, 1979), külföldi tudományos tanácskozások anyagai (például a XIII. Coloquio de Historia de la Educación: La infancia en la Historia: Espacios y Representaciones. 4a Sección: Imágenes y representaciones sobre la infancia. Donostia – San Sebastian, 2005), más országokban megjelent (általában egyes neveléstörténeti korszakokat felölelő) képgyűjtemények (Manacorda, 1992; Schiffler és Winkeler, 1991; Alt, 1960-1965; Müller, 1996; Balogh, 2000), digitális gyűjtemények (például a Pictura Pédagogica Online [PPO], Németország) és természetesen azok a hazai próbálkozások, amelyek ebben a tárgykörben az elmúlt években születtek (Szabolcs, 2006; Mikonya, 2006, 2008; Géczi, 2005; Hegedűs és mtsai, 2008; Tészabó, 2008). Megfelelő, az ikonográfiai elemzésekhez segítséget nyújtó módszertani alapozáshoz nélkülözhetetlenek továbbá a képelemzésekkel, a szimbolizációval, a fotó- és filmelemzéssel kapcsolatos kézikönyvek és tanulmányok is (például Gombrich, 1968; Panofsky, 1984; Kapitány Ágnes és Gábor, 1995; Szilágyi, 1999).

A vizsgált történelmi időszak

Az 1950-es évtized Magyarország történetében eseménydús időszak volt. Az ország 1948 után szerves része volt a szovjet államrendszernek, és ezért itt is jellemző volt a szocialista iparosítás; a mezőgazdaság szocialista átszervezése; az egypártrendszer bevezetése; a társadalomban tapasztalható, jórészt mesterségesen „gerjesztett” és levezényelt mobilitás, tömegek „helycseréje” a társadalomszerkezeten belül; a terv- és munkaerő-gazdálkodás; az „éberség” meghirdetése és a békeharc. A korszak gyermekkortörténetének, gyermekszemléletének alakulását is nagyban befolyásolta a nemzetközi erőviszonyok változása, a hidegháború, a tervgazdálkodás bevezetése, a szovjet modell követése vagy az arra való törekvés, a külföldi és magyarországi munkásmozgalmi irányzatok lépései, illetve a Magyar Dolgozók Pártja politikájának mozgásai. Ez az az évtized, amikor is 1956-ban Magyarországon forradalom zajlott, amelyet azonban hetek alatt levertek, és azt követően a Kádár János nevével fémjelezhető, évtizedekre meghatározó politikai irányvonal volt az uralkodó.

A népesedési mutatókat megvizsgálva látható, hogy Magyarországon a II. világháború után csekély mértékben ugyan, de emelkedni kezdett a születési arányszám, amely 1947 és 1950 között a háború előttinél magasabb, 21 ezrelékes szinten stabilizálódott. Az ezt követő két évben kismértékű csökkenés volt tapasztalható, 1953-tól viszont – az anya- és csecsemővédelmi intézkedések, az abortusz lehetőségének drasztikus korlátozása, illetve a propaganda hatására jelentős népességnövekedés következett be. 1954-ben a születési arányszám elérte a 20. század második felének legmagasabb értékét, és kiemelkedően magasnak számított egész Európában. A 23 ezrelék körüli érték két éven át stagnált, az 1956-tól legalizált művi vetélések és a korábbi adminisztratív jellegű intézkedések eltörlése azonban jelentősen leszorította a születési arányszámot (Klinger, 1999, 47. o.)

A népességszám Klinger adatai szerint 1945 és 1960 között az alábbi módon alakult (1999, 45.):

Év % Nővekedés
1945 9082 ezer   211 ezer fő
1950 9293 ezer 2,3 474 ezer fő
1955 9761 ezer 5,1 194 ezer fő
1960 9961 ezer 2,0  

Bár a születések évi száma erős ingadozást mutat, a korabeli statisztikai adatokból jól kitűnik, hogy 1953 és 1955 között jelentős hullámhegy alakult ki.

A kutatásról

Kutatásaink során – támaszkodva korábbi, a Pécsi Tudományegyetemen végzett, az 1950-es évek gyermek-, nő- és tankönyvtörténetének részleteit feltáró vizsgálódások eredményeire (Kéri, 2003, Kéri és Varga, 2006, Buriné Pálfi, 2006) – megpróbálkoztunk egy olyan ikonográfiai kutatás lefolytatásával, amely az évtized egyik prominens, a hazai (inkább városi) nőtársadalom hetilapjához, a Nők Lapjához kötődik. A képes magazin címoldalain 1950 és 1959 között található, gyermekeket (is) ábrázoló fotókat és rajzokat elemeztük különböző szempontok szerint, annak érdekében, hogy újabb metszetet nyerjünk a téma vonatkozásában.

Kutatásaink előkészítése során több nehézséggel is találkoztunk: nem sikerült maradéktalanul feltárnunk az elemzés elsődleges forrását jelentő női magazin 1950 és 1959 közötti számait, ám ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy eredményeink nem módosulnának jelentősen a néhány hiányzó lapszám vizsgálata nyomán sem.

További nehézséget okozott, hogy a hazai örvendetes ikonográfiai, neveléstörténeti-ikonográfiai kutatási törekvések ellenére sem sikerült a saját vizsgálódásainkhoz megfelelő, jól adaptálható, már kidolgozott módszertani útmutatást találni, ezért a képelemzéshez szükséges szempontokat és szempontcsoportokat Szilágyi Gábor könyvére (1999) és saját elgondolásainkra alapozva dolgoztuk ki, elismerve természetesen a további pontosítások, finomítások létjogosultságát.

A kutatás forrása: a Nők Lapja

Mielőtt a Nők Lapja 1950-es években megjelent, gyermek(ek)et ábrázoló címlapfotóit áttekintenénk, az elemzés fő szempontjait és eredményeit vázolnánk, szükségesnek tartjuk magának a lapnak a rövid bemutatását.

A képes női magazinnak indulásakor, 1949-ben a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége volt a gazdája. Főszerkesztője az 1950-es években Barcs Sári volt. A magazinnak számos, az újságírásban hivatásosnak számító munkatársa volt, például Szemes Piroska, Bajor Nagy Ernő, Osváth Katalin, Földes Anna és Szilágyi Éva, vagy a későbbi főszerkesztő, Németi Irén. A Nők Lapja „fénykorában” egymillió-kétszázezer példányban jelent meg; Nádor Ilona szerint az akkori újság „mindenkihez szólt”, és „nem volt nagy konkurenciája” (Szarka, 2001).

A Nők Lapja az 1950-es években mindvégig kiemelten napirenden tartotta a nők politikai nevelését, voltaképpen – hasonlóan sok más korabeli laphoz – az akkori pártideológia egyik szócsöve (is) volt. Mivel nem állnak rendelkezésünkre az újsággal kapcsolatos hatásvizsgálati tanulmányok, nehéz lenne bármilyen véleményt is formálni arról, hogy a Nők Lapja politikai tanításai, a nyílt vagy rejtett utalások hogyan hatottak a korabeli olvasóközönségre. Az azonban valószínűnek látszik, hogy a hazai nők körében hosszú éveken át tartó, szisztematikusan tervezett szemléletformáló eszközről beszélhetünk a lap esetében. Ennek jelentőségét semmiképpen nem hanyagolhatjuk el, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a nőket övező társadalmi-politikai-kulturális környezet zömmel ugyanazokat az értékeket és üzeneteket közvetítette, mint maga a lap.

Ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a magazin – nem kis részt kitűnő korabeli szerkesztőinek, újságíróinak és fotósainak köszönhetően – színes témakínálatával, a „mindennapokról” tudósító riportjaival, irodalmi betétjeivel számos magyarországi nő egyik legfőbb olvasmánya volt. A divatról, a háztartási munkáról, a gyermeknevelésről, a női szerepek „összeegyeztetéséről” és más, a nőket érintő témákról is szólt ez a lap a politikai (direkt vagy indirekt) tartalmú írások mellett.

A címlapképek elemzésének fő szempontjai; módszertani alapvetések

Kutatásunk során a sajtófotó-elemzéshez háttértudásként felhasználtuk egyrészt a korszakkal kapcsolatos történelmi, gyermekkor-történeti ismereteinket, másrészt – a kutatás módszertani alapjainak kidolgozásához – a képi közlési mód vizsgálatánál szokásos számos szempontot és eljárást is áttekintettünk. A címlapok értelmezéséhez (korlátozottan) a Nők Lapja belső tartalmát is vizsgáltuk. Az alábbiak voltak az elemzés fő szempontjai:

  1. A Nők Lapja címlapképeivel kapcsolatos egyik kiemelt szempontunk volt magának az ábrázolt gyermeknek (gyermekeknek) a megjelenítése. Valamennyi, gyermek(ek) képével készült címlap esetében vizsgáltuk eszerint, hogy az ábrázolt gyermek(ek)
    • milyen korcsoportba tartozóak;
    • milyen neműek;
    • hányan vannak;
    • kikkel láthatók együtt;
    • mekkora helyet foglalnak el a címlapon (milyen a térkitöltés).
  1. Külön vizsgálódási szempontként emeltük ki azt, hogy az ábrázolt gyermekek mivel foglalkoztak, milyen tevékenységek közepette, milyen élethelyzetükben láthatók. Ezt egészítette ki az a szempont, hogy milyen környezetben (milyen háttér előtt) szerepelnek a fotón vagy rajzon (plakáton). Azaz fontosnak tartottuk az észlelésben jelentkező és az észlelést irányító kulturális kódok minél mélyebb szintű feltárását, hiszen ezek nagyban segíthetik a felismerést, az azonosítást, az ábrázolt hely, idő, esemény, tevékenység értelmezését, magának a címlapkép témájának a meghatározását.
  1. Feltártuk és számba vettük a képeken jelen lévő szimbólumokat, ezek változását az évtized során, amelyek alátámasztották a címlapok funkciójának árnyaltabb megértését, a kódolt fotók üzenetének biztonságosabb megfejtését. A képek funkciójával kapcsolatosan Szilágyi Gábor kétféle csoportosítását vettük iránymutatónak. Eszerint a sajtófotó hármas funkciója „1. Rögzíteni a tényeket (az információt), mesterséges memóriatárat alkotni, mely mentesít a felidézés erőfeszítésétől; 2. továbbítani az információt olyan, az emlékezet számára megragadható formában (kép), amely segíti az információ emlékezetbe vésését; 3. alakítani az információt, hogy a kívánt tartalommal kerüljön a kép az emlékezetbe”. (Szilágyi, 1999. 89. o.) E szempontok közül főként a 3. állt figyelmünk középpontjában.

    Más megközelítésben (a szerkesztési koncepciót, a sajtófotók lapban való elhelyezését, térkitöltését illetően) érdemes még azt a kérdést is feltenni, hogy az adott (címlap)kép illusztratív vagy informatív funkciót tölt-e be; kutatásunk során igyekeztünk erre is figyelni, mindvégig szem előtt tartva, hogy a címlapkép különös és sajátos fajtája a sajtófotónak, kiválasztása megkülönböztetett értékét jelzi.
  1. A címlapkép jelentésének kibontása elképzelhetetlen a képi közlés mellett álló szövegek (nyelvi elemek) számbavétele és elemzése nélkül. Így vizsgálódásunkban valamennyi címlapkép esetén kigyűjtöttük és évenkénti bontásban csoportosítottuk a képen szereplő címeket, idézeteket, jelmondatokat, magyarázatokat, illetve a szöveg nélkül megjelent fotókat külön is számba vettük. Bár a sajtófotóhoz kapcsolt szöveg szerepe általában az, hogy a képi közlést megismételje, megerősítse, vizsgálódásaink során számos esetben volt megfigyelhető az a jelenség, hogy a címlapfotón elhelyezett szöveg új jelentést vezetett be (mely a képi közlésből önmagában nem vagy nem feltétlenül következett), illetve hogy a szöveg magát a képi üzenetet átértelmezte, kiegészítette. Így tehát ennek az elemzési szempontnak a beemelése különösen hasznosnak és fontosnak bizonyult.
  1. Fenti szempontok mellett lényeges vizsgálódási iránynak tekintettük a fénykép észleléséhez, értékeléséhez kapcsolható konnotációs eljárásokat. Ezek egyfajta megközelítés szerint az alábbiak: (1) a trükk, amely „a fénykép valósághűségét használja ki, és denotált jelentésként tudatosít erőteljesen konnotált jelentéstartalmat”; (2) a beállítás, amely nem csupán fényképészeti eljárás, hanem „jelentésbeli funkciója van”; (3) a tárgy, amely „elhelyezésének és beállításának különleges súlya van, mert a konnotált jelentés a lefényképezett tárgy értelmezése alapján születik”; (4) a fotogénia, „melynek lényege, hogy a konnotált jelentés magában a megszépített képben van”; (5) az esztétizmus, amikor is „a sajtófotó művészi szándékból születik”; (6) mondattan, amikor „a konnotációs folyamat nem az egyes képek (szegmentum), hanem az egész sorozat (szupraszegmentum) szintjén látszódik”. (Szilágyi, 1999. 117-118. o.)

    Természetesen a fénykép konnotálásának egyéb lehetőségei is vannak, úgy mint a gondolati síkon lejátszódó konnotálás vagy (harmadik kategóriaként) azok az ideológiai vagy erkölcsi indítékú konnotálások, amelyek az 1950-es évek vizsgált címlapképei esetében jelentős mértékben jelen voltak, ezért vizsgálatuk különösen indokolt.
  1. Végül összegyűjtöttük a vizsgált forrásanyag esetében azokat az információkat is, amelyek a címlapokon közölt sajtófotók és rajzok vonatkozásában a kép eredetét illetően megállapíthatók voltak. A Nők Lapja címlapképeinek túlnyomó részét az 1950-es években az újság munkatársai (különösen P. Szádvári Éva és Nádor Ilona) készítették, illetve a Magyar Fotó, majd az MTI hírügynökségétől származtak, így feltételezhető, hogy kiválasztásukat és feldolgozásukat a lap szerkesztési koncepciója irányította. A fénykép keletkezésének idejét és helyszínét csak ritkán közölték a címlapokon, technikai jellegű szöveges utalásokkal pedig a vizsgált korszakban csak elvétve találkozhatunk.

A kutatás eredményei

Kutatásaink szerteágazó eredményeit ebben az alfejezetben röviden összegezve mutatjuk be.

A Nők Lapja címlapjainak, cikkeinek és képanyagának átvizsgálásával világosan megállapítható, hogy melyek voltak az 1950-es években a gyermekszemlélet legfőbb elemei. A lap folyamatosan és töretlenül szólt a gyermekek helyzetének jelentős (és óriási távlatokkal kecsegtető) javulásáról. Mint az akkori élet minden dimenziójában, e lapban is gyakori és bevett fordulat volt az 1945 előtti (ám csakis a Horthy-korszakot érintő) helyzet abszolút negatív módon való bemutatása, a szegénység, a gyermek- és csecsemőhalandóság egyedüli hangoztatása úgy, hogy közben a II. világháború előtti eredményekről (például az iskoláztatás kiterjesztése, a gyermekvédelmi intézkedések bővülése stb.) egyetlen szót sem ejtettek. A gyermekek helyzetének bemutatása kapcsán (is) a két világháború közötti korszak lett az „antikorszak” az 1950-es években, és ez a fajta sematikus történelemábrázolás egészen az 1990-es évek kezdetéig több sajtóorgánumban és a tankönyvekben, ifjúsági könyvekben is jellemző maradt.

Az 1950-es évek ötéves tervek teljesítésének lázában égő Magyarországa, az akkori társadalom – benne természetesen a nők és a gyermekek helyzete – a címlapokon csakúgy, mint a cikkekben és plakátokon – szinte teljesen pozitív beállításban szerepelt. A kor pártideológiájának megfelelően a Nők Lapja minden sorát is áthatotta a kirobbanó optimizmus, valamint az „apróbb” nehézségek közeljövőben történő legyőzésébe vetett hit. A hazai gyermekeket bemutató írásokban szinte állandó jelzőként szerepelnek a „gyermekkor” mellett a „vidám”, a „boldog”, a „napfényes”, a „napsugaras” szavak, a gyermekek mind „boldogok” és „kacagóak” a szövegekben. A pozitív gondolatokat és a társadalom fejlődésével kapcsolatos optimizmust az újság címoldalain bemutatott gyermekek képe is sugallta, illetve alátámasztotta. Az általunk vizsgált időszakban mindvégig pufók, nevetős arcú, szépen fésült, ünneplő ruhás kisfiúk és kislányok népesítették be a lapot – legalábbis akkor, ha az illusztráció valamelyik szocialista ország, illetve Magyarország bemutatásához tartozott. A Nők Lapjában csakis a magyar, a szovjet, a román, a kínai, a bolgár, az albán, a lengyel és vietnami gyerekek voltak nevetősek, kövérek, jólfésültek és tiszták, ábrázolásuk gyakran barokkos, puttószerű. Hogy „nagyszerűnek” ábrázolt helyzetük még szembetűnőbb legyen, ellenpontként (a Horthy-rendszer fentebb említett bemutatása mellett) megjelentek az „imperialista és gyarmati” országok gyerekei, szövegekben és képekben is illusztrálták nehéz sorsukat, folyamatosan hangsúlyozva, hogy csakis a szocialista országokban jó gyermeknek lenni. A „múlt” és „jelen” összehasonlítása, a „szocialista” és „imperialista” országok gyermekeit összevető ábrázolás teljesen sematikus, fekete-fehér volt, annak gyakori hangoztatásával, hogy a világon a legjobb a Szovjetunióban élni. Ezt a gondolatot nem csupán címlapképekkel és szalagcímekkel igyekeztek alátámasztani, hanem az újság belső oldalain a szocialista tábor gyermekintézményeit bemutató számtalan képriporttal is. Ezek között nagyobbrészt a magyarországi óvodákat, bölcsődéket, iskolákat, szülőotthonokat, gyerekkönyvtárakat, úttörő-létesítményeket leíró cikkek, képsorozatok szerepeltek, és – mint minden más korabeli sajtótermékben – gyakori statisztikai adatsorok. A tervgazdálkodás kiemelt területe volt a gyermeknevelés sokasodó feladatait megoldó intézmények gyarapítása, ám 1955-ben már jól látszott, hogy az óvodák és bölcsődék fejlesztésének üteme korántsem tart lépést a megnövekedett gyermeklétszámmal.

A gyermek azonban nem csupán mint az öröm, a boldogság „szimbóluma” szerepelt a Nők Lapja címoldalain, hanem a békeharcot, a gazdasági növekedést, a haladást kifejező személyként is. A gyermekfotók állandó illusztrációkká váltak a békekölcsön-jegyzés, az ötéves terv teljesítése, a szovjet-magyar barátság, a (szovjet) katonák, a rend dicsőítése kapcsán, és nem hiányoztak soha a gyermekek a politikai kongresszusokról, a párt vezetőit bemutató fotókról és plakátokról. Világosan kiderül az egykori képek elemzéséből, hogy a gyermek, a gyermekkor szöveges vagy piktografikus megjelenítésével gyakran támasztották alá az ideológiai tartalmú mondanivalót, és a „gyermek” állandó emlegetésével próbálták elfogadhatóvá (és „eladhatóvá”) tenni a nem túl népszerű eszményeket. Az 1950-es évek első felének központilag irányított és felügyelt sajtójában a gyermek például magával a boldog jövővel egyenlő, és őt éri sérelem, ha a felnőttek nem cselekednek megfelelő módon, azaz nem vesznek részt a sztahanovista mozgalomban, a békeharcban, a békekölcsön-jegyzésben, a téeszesítésben, a szocialista építő munkában, a tanulásban, a választásokon, a pártmunkában, a szocialista országokkal való együttműködésben.

Ha áttekintjük azt, hogy a közel másfélszáz címlapképen milyen élethelyzetekben, mely tevékenységek közepette, milyen politikai tartalmú szimbólumok és miféle szalagcímek társaságában láthatjuk az ábrázolt gyerekeket, akkor fenti megállapításainkat tovább pontosíthatjuk. Ezeket az elemzési szempontokat használva ugyanis kitűnik, hogy a címlapképek hűen, mint egy barométer követték a politikai-társadalmi változásokat.

1950 és 1953 között, Rákosi Mátyás pártelnök időszakában a címlapképeken csakúgy, mint a korszak valamennyi ikonográfiai ábrázolásán, a gyerekek többnyire nem a koruknak megfelelő élethelyzetekben, nem a gyermekkorra jellemző szituációkban láthatók. Jellemzőbb volt az, hogy légüres térben, távolba néző tekintettel, szovjet vagy magyar katona karjában / mellett, vízi erőmű, gyár, a Kreml, tank vagy egy hősi emlékmű előtt ábrázolták őket. A címlapokon szereplő szimbólumok között gyakran szerepelt szovjet és magyar zászló, az úttörőélet jelképei: nyakkendő, őrsi zászló, egyenruha, továbbá békegalambok, pártjelvények. A képekhez tartozó szövegek szinte minden esetben direkt módon megfogalmazott politikai tartalmúak, így még jobban nyomatékosítják a címlapképek üzenetét. Ilyen jelmondatok szerepeltek például 1950-ben a gyermekábrázolások alatt: „Anyák! Harcos összefogással védjük gyermekeink boldog jövőjét!”, „A Tervkölcsön nyertese az egész dolgozó magyar nép!”, „Magadért, családodért: jegyezz békekölcsönt!”; 1951-ben a fokozódó békeharc jegyében: „Felelősek vagyunk a világ minden gyermekéért”, „A magyar nép örökre szívébe zárta a felszabadító hős Szovjet Hadsereget”, „A virágzó holnapokért, gyermekeink boldog életéért aláírjuk a békeívet”, „Magyar asszonyok, magyar anyák! Gyermekeitek boldog jövőjéért dolgozzatok az ötéves terv győzelmeiért, védjétek a békét!”, „Gondoljunk saját gyermekeinkre és segítsük a koreai hősök gyermekeit!”, „A koreai gyermekekért – A koreai hősök a mi gyermekeinkért is harcolnak…”; 1952-ben például a „Moszkvára tekint a békeszerető emberiség – Éljen a XIX. pártkongresszus!” felirat. Feltűntek még a május 1-jei, április 4-ei ünneppel összefüggő mondatok, valamint Sztálint és Rákosit üdvözlő feliratok.

1953-ban, amikor is nyáron Rákosi Mátyást az élet minden területén pozitív változásokat hozó, reformer Nagy Imre váltotta a miniszterelnöki poszton, a Nők Lapjában is lényegesen megváltoztak a címlapképek feliratai és a rajtuk ábrázolt szituációk. Táborozásra készülő, vásárra menő, Télapót váró, őszi sétára induló gyerekek váltják fel ebben az évben a korábbi, katonákat és pártvezéreket ölelő gyerekeket. Változnak a szimbólumok és a képaláírások is ebben az évben: „Kisunoka az első leckét mutatja nagyapónak”, „Az Úttörő Áruházban Télapó meghallgatja és feljegyzi a gyerekek kívánságait” … stb. Megjelentek a játékbabák, a mesekockák, a lakásbelsők, az iskolai, óvodai, bölcsődei tárgyak a gyermekeket ábrázoló képeken. Az 1954-es volt az első olyan év a női képeslap történetében, amikor is a címlapképek csakúgy, mint a belső oldalakon található képriportok és egyéb illusztrációk, már csak igen kevés ideológiai-politikai mondanivalót hordoznak, sokkal inkább jellemző a valóságos élethelyzetek, a mindennapi szituációk bemutatása. A gyermekek tevékenységei között a hógolyózás, a bölcsődei ebéd, a zenélés, a séta és az alvás szerepel, jóllehet, ebben az évben sem hiányzott teljesen a gyerekek katonákkal való szerepeltetése, illetve a „passzív”, „pózoló” gyermekek ábrázolása.

1955-ben ismét jól érzékelhetően mutatják a politikai változásokat a Nők Lapja címoldalain bemutatott gyermekábrázolások: a Moszkva bizalmát elveszített és a pártból is kizárt Nagy Imre politikáját újra másfajta, a mindennapokat ismét sokkal jobban átpolitizáló párt- és országvezetési irány váltotta fel. Ebben az évben a címlapokon feltűnően sok az édesanya-gyermek ábrázolás, és szinte mindegyik kép gyűlésekkel, konferenciákkal, békeharccal összekötött ideológiai tartalmat közvetít. A Varsói Szerződés megalakulásának évében a címlapképek fő üzenete ismét a „békeharc” fontossága, amely az anyák kötelessége, a gyermekek szép jövőjének záloga; a szovjet katonák gyermekbarát viselkedése, a szovjet-magyar barátság hangsúlyozása; és – hasonlóan az előző évekhez – a gyermekekről gondoskodó szocialista állam (jóltápláltság, orvosi ellátás, iskoláztatás, táboroztatás stb.) bemutatása. Ezt erősítették a képekhez kapcsolt jelmondatok is: „Üdvözlet a IV. Magyar Békekongresszusnak”, „Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának!”, „Magyar nők, magyar anyák! Családotok, gyermekeitek boldog jövőjéért emeljétek fel szavatokat a háborús gyújtogatók ellen! Neveljétek gyermekeiteket a munka és a haza szeretetére!”, „Anyák, akik az életet adjuk, egyesüljünk az élet megvédésére!”

1956-ban, az SZKP XX. kongresszusa nyomán Magyarországon is viták, politikai küzdelmek kezdődtek, valamelyest szabaddá vált a sajtó is; júliusra mindez belpolitikai válsághoz vezetett, aminek hatására Rákosi Mátyás „egészségi állapotára” hivatkozva felmentését kérte, és elhagyta az országot, a helyére Gerő Ernő került. 1956 októberében kitört a magyar forradalom, összeomlott a sztálinista pártállam, és megalakult Nagy Imre második kormánya. A forradalmat megelőzően a Nők Lapja címoldalain a gyermekábrázolások semmit nem tükröztek a politikai változásokból, annak leverését követően pedig magának a forradalomnak a heteire is csak halovány utalások történtek. A gyerekek ebben az évben strandolnak, olvasnak, játszanak a címoldalakon, nem szerepelnek mellettük katonák, békegalambok, sőt még az úttörőélet jelképei sem. A képaláírások effélék: „Tavaszi szélben…”, „Az ünnepi könyvhéten”, „Jaj, de szép a nyár!”, „Mi minden van az iskolatáskában…”, „Nem túl hideg?”. Ezt és a következő, 1957-es évfolyamot olvasva azt láthatjuk, hogy nyoma sincs az 1956-os forradalomnak és leverésének, mintha meg sem történt volna.

A gyerekek 1957-ben addig soha nem látott módon és arányban aktív szereplői a Nők Lapja címlapképeinek, ráadásul kifejezetten gyermeki cselekvések közepette láthatók a legtöbb esetben, például játszanak, korcsolyáznak, olvasnak, számolnak, énekelnek, eszegetnek. A Ho Si Minh-t fogadó úttörők nyakában lógó nyakkendőn kívül a gyermekeket ábrázoló címlapokról hiányoznak az ideológiai szimbólumok. Helyettük az ünnepekhez, a régi hagyományokhoz kapcsolódó jelképeket hangsúlyozták ebben az évben, mint például a népviselet, a hímes tojások, a (Télapó)csizma, a karácsonyfa. A szöveges közlések is igen ritkán voltak politikai üzenetek 1957-ben, inkább ilyenek: „Ez már nem játék…”, „Őszi verőfényben”, „Türelemjáték”, „Vajon anyu észreveszi?”, „Karambol”, és „De jó lenne az a hintaló karácsonyra…”

1958-ban a gyermekeket a Nők Lapja címoldalain korábban sosem látott változatos tevékenységi formák között találhatjuk. Számos képen szórakoznak, nézelődnek, játszanak, több képen is valamilyen munkatevékenységgel foglalatoskodnak: libákat legeltetnek, ezermesterkednek, egy fotón festegető kislányt, egy másikon iskolába tartó lányt láthatunk. Néhány úttörőjelkép mellett nagyobb számban láthatjuk viszont a „munkára nevelés” kellékeit: ecset és festővászon, legeltetett állatok, fonott kosár, kapa és agyagmodell szerepelnek a gyerekek mellett a címlapokon, és a szövegek is leginkább ilyesmiről szólnak.

1959-ben a Nők Lapja címoldalán a gyerekek többsége is természetes élethelyzetben, hétköznapi/gyermeki tevékenység közepette látható. A mosakodó, szülinapi tortát bámuló, szappanbuborékot fújó, gyerektársával beszélgető, ebédelő, vízparton nézelődő, strandoló, állatkertben szórakozó, karácsonyfát néző, iskolában író és édesanyja karjában fekvő gyermekek mellett csupán kis százalékot képvisel a március 15-ei nemzeti ünnepre készülődő két úttörőt bemutató, illetve a veterántól autogramot kérő gyerekeket ábrázoló „mozgalmi” tartalmú kép. A képfeliratok többször a gyermekkorról szóló versidézetek, ideológiai szimbólum pedig szinte nem is szerepelt ebben az évben a magazin címoldalain a gyermekek mellett.

Összegzés

Összegzésként elmondhatjuk, az újságcímlapokra kiterjedő kutatásaink azt bizonyítják, hogy egészében nem beszélhetünk „a hazai 50-es évek gyermekképéről”, hiszen ebben a politikai értelemben véve nagyon is színes és mozgalmas időszakban is évről évre, kormányváltásról kormányváltásra mindig (kevéssé vagy jobban) módosult. Jóllehet, a gyermekvállalásra való buzdítás, a gyermekek boldogságát biztosító szocialista társadalom megteremtése/megerősítése mindvégig cél volt ebben az időszakban, világosan tükröződik már az eddig lefolytatott (részleges szövegelemzésekkel is kiegészített) ikonográfiai vizsgálatokból, hogy milyen sok – néha alig érzékelhetően finom és halk – hangsúlyeltolódás ment végbe a gyermekek megítélését, a gyermeket politikai érdekek kifejezéséhez felhasználó célokat illetően.

Tisztában vagyunk azzal, hogy kutatásaink eddig feltárt eredményei korántsem képviselik, nem is reprezentálhatják a téma egészét. Számos újabb, a korabeli sajtótermékekre, írott forrásokra (például törvények, tankönyvek, gyermekkönyvek, naplók, levelek, oktatási intézmények dokumentumai stb.), képi anyagokra (plakátok, képzőművészeti alkotások, filmek és egyebek), sőt, az oral history ma még feltárható adataira támaszkodó kutatás szükségeltetik még ahhoz, hogy gyermekkép és gyermekfelfogás vonatkozásában pontosabban és részletgazdagabb formában bontakozzon ki előttünk az 1950-es évek története, az akkori magyar társadalom tagjainak gondolkodásmódja. Mindez azért is fontos lenne, mert az átpolitizált címlapképek, filmek vagy plakátok, versek és újságcikkek, korabeli politikai szólamok és beszédek sem feledtethetik azt, hogy a legtöbb gyermek az akkori Magyarországon is várt és szeretett lény volt, akinek képét a felnőttek szívesen látták az újságokban és másutt, és akik éppen gyermeki mivoltuknál fogva fél évszázaddal ezelőtt is „alkalmasak voltak” arra, hogy imádott és féltett lényükkel politikai üzeneteket nyomatékosítsanak. Lefolytatott mikrokutatásunk ezért nem csupán a korszak társadalmának gyermekszemléletéhez, hanem a korabeli pártideológia és -propaganda működéséhez is nyújthat adalékokat, és reményeink szerint vázlatosságában is módszertani segítséget ad az eljövendő neveléstörténeti-ikonográfiai vizsgálódásokhoz.

IRODALOM

  • Alt, R. (196065): Bilderatlas zur Schul- und Erziehungsgeschichte. Vols. 1-2. Berlin.
  • Balogh L. (szerk.) (2000): 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest.
  • Basics B. (1998): Történeti ikonográfia. In: Bertényi Iván (szerk.): A történelem segédtudományai. Pannonica-Osiris, Budapest, 40-50. o.
  • Buri Antalné Pálfi E. (2005): A gyermekszemlélet alakulása Magyarországon az 1950-1970 közötti időszakban. (Szakdolgozat, kézirat) PTE-BTK, Pécs.
  • Cennerné Wilhelmb G. (1986): Történeti ikonográfia. In: Kállay I. (szerk.): A történelem segédtudományai. ELTE BTK, Budapest, 331-344. o.
  • Cunnington, P. és Buck, A. (1978): Children’s Costume in England. From the Fourteenth to the End of the Nineteenth Century. Adam & Charles Black, London.
  • Géczi J. (2005): Neveléstörténet és ikonográfia. (Előadás) Hagyomány és megújulás a neveléstörténetben. MTA – PAB Neveléstörténeti Konferencia, Pécs.
  • Gombrich, E. (1968): Művészet és illúzió. Gondolat, Budapest.
  • Hegedűs J., Baska G. és Pirka V. (2008): Életképek az ötvenes évek gyermekvédelméből. (Előadás) ONK, Budapest.
  • Kapitány Á. és Kapitány G. (szerk.) (1995): „Jelbeszéd az életünk” – A szimbolizáció története és kutatásának módszerei. Osiris-Századvég, Budapest.
  • Keck, R. W. (1988): Das Bild als Quelle pädagogisch-historiographischer Forschung. In: Informationen zur erziehungs- und bildunghistorischen Forschung (IZEBF), Vol. 32. Hannover, 13-53. o.
  • Kéri K. (2003): Gyermekképünk az ötvenes évek első felében. In: Két évszázad gyermekei – A tizenkilencedik-huszadik század gyermekkorának története. (Szerk.: Pukánszky B.) Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 229-245. o.
  • Kéri K. és Varga A. (2006): Acélos Szoszó és 25 méter vörös szőnyeg – Átpolitizált alsó tagozatos tankönyvek 1950-1956 között. Educatio, XV. 3. sz. 553-566. o.
  • Klinger A. (1999): Magyarország népesedése az elmúlt negyven évben. In: Fokasz N. és Örkény I. (szerk.): Magyarország társadalomtörténete 1945-1989. Új Mandátum Kiadó, Budapest.
  • Manacorda, M. A. (1992): Storia della educazione. Dall’antico Egitto ai giorni nostri. Giunti, Firenze.
  • Mikonya Gy. (2006): Pedagógiai életképek az 1945 utáni magyar nevelés történetéből. In: Pedagógia és politika a XX. század második felében Magyarországon. (Szerk.: Szabolcs É.) Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 59–113. o.
  • Mikonya Gy. (2008): Gyermekkor az 1950-es években – a dokumentarista fotográfia segítségével. (Előadás) ONK, Budapest.
  • Müller, R. A. (1996): Geschichte der Universität. Von der mittelalterlichen Universitas zur deutschen Hochschule. München.
  • Panofsky, E. (1984): A jelentés a vizuális művészetekben. Tanulmányok. Gondolat, Budapest.
  • Schiffler, H. és Winkeler, R. (1991): Tausend Jahre Schule: Eine Kulturgesichte des Lernens in Bilder. Stuttgart.
  • Schmitt, H., Link, J. W. és Tosch, F. (eds.) (1997): Bilder als Quellen der Erziehungsgeschichte. Bad Heilbrunn.
  • Schorsch, A. (1979): Images of Childhood. An Illustrated Social History. Mayflower Books, New York.
  • Szabó B. (1986): Az „ötvenes évek”. Elmélet és politika a szocialista építés első időszakában Magyarországon 1948-1957. Kossuth Kiadó, Budapest.
  • Szabolcs É. (2005): A neveléstörténet kutatási módszereinek gazdagodása. (Előadás) ELTE Pedagógiai Doktoriskola. http://www.ppk.elte.hu/nevtud/doktoriiskola/Tortenetkutatasi_modszerek (Letöltés dátuma: 2006. 12. 11.)
  • Szarka K. (2001): Ez nem is szakma – több annál. Nádor Ilona fotóriporter. Fotóművészet, 3-4. sz.
  • Szilágyi G. (1999): Elemi KÉPTAN elemei. Magyar Filmintézet, Budapest.
  • Tészabó J. (2008): A gyermekjáték egy átpolitizált korszakban. (Előadás)
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: