Prof. Dr. Kéri Katalin

PTE BTK Neveléstudományi Intézet – a http://kerikata.hu modernizált változata

Bevezetés

Forrás: Kéri Katalin: Adatok és művek a nem nyugati kultúrák neveléstörténetének kutatásáról (historiográfiai áttekintés).
PTE BTK, Neveléstudományi Intézet, Pécs, 2015, 7-9. o.

Letöltés: [.pdf] [.txt] [stream] [.epub] [.mobi] [.html] [.zip]


 

Napjainkban, a kompetenciafejlesztésen alapuló, új, osztatlan pedagógusképzés egyik központi kérdése, hogy mely tantárgyaknak, problématerületeknek van létjogosultságuk a képzésben. A neveléstudományi területek között a nevelés- és muvelodéstörténet is helyét és funkcióját keresi a kompetencia alapú pedagógusképzésben.{1} A neveléstörténet tanításának, kutatásának napjainkban csak úgy lehet megorizni korábban kivívott rangját, helyét a tanári felkészítésben, ha a tárgy (maga a tudományterület) tematikai, forrástani, módszertani értelemben is folyamatosan gazdagodik, mind jobban problémaközpontú, komparatív szemléletu diszciplínává válik, a diákokat önálló kutatásokra, kritikai gondolkodásra, forrásgyujtésre és -elemzésekre inspirálja. A kompetencia alapú képzés Pécsett kiemelten fontosnak tartott horizontális aspektusai közül ebben a könyvben a multiperspektivitás jelentoségét hangsúlyozzuk. A nevelés- és muvelodéstörténet ugyanis alapot jelenthet ahhoz, hogy a leendo pedagógusok képzésük során a térben és idoben tág, a fogalom széles értelmében vett egyetemes ismeretekkel, az ezekre épülo, ezekbol kibontható gondolkodásmóddal találkozzanak. Ez illeszkedik az évezredünk elején mind markánsabban körvonalazódó nemzetközi kutatási irányzatokhoz, hiszen a világban ma számos – gyakran azonban egymástól földrajzi, szemléletbeli, nyelvi és egyéb okok miatt elszigetelt – törekvés figyelheto meg az egyetemes neveléstörténet kereteinek kitágítását, illetve az összehasonlító neveléstudomány módszertanának fejlesztését illetoen. Az átfogó szemlélet, a nemzeteken, országokon átívelo együttmuködés hozzájárulhat számos probléma világosabb elemzéséhez. A világméretu perspektíva és a multiperspektivikus látásmód együtt kell, hogy érvényesüljön a pedagógusok munkája során is, így ezek a tanárképzés sarkalatos pontjai. Saját múltunk, értékeink megismerése mellett törekedni kell arra, hogy más társadalmak, népek nevelési hagyományai, eredményei is helyet kapjanak a kompetencia alapú pedagógusképzésben, hiszen ezek megismerésével tudjuk átgondolni saját örökségünket és értékeinket.

A nemzetközi neveléstörténet-írásban az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap a nem nyugati típusú (más szempontból: az Európán kívüli) nevelésügy múltjának, tradícióinak a kutatása. A multiperspektivikus szemléletmód, a multi- és interdiszciplináris közelítés, a posztkolonialista felfogásmód{2}, az interkulturális összehasonlítások, az eddig vizsgált források körének jelentős bővítése, a források feldolgozásának átértelmezése, valamint új módszertani keretek és alapok kidolgozása jellemzi a vizsgálatokat. Fontos kiemelni, hogy ez a fajta megközelítés, a glóbusz-szintű vizsgálódás, az összehasonlító (nevelés)történeti kutatások elvégzése a korábbiaktól részben eltérő felkészültséget (például széleskörű nyelvismeretet, a nevelés- és művelődéstörténeti ismeretek mellett vallástörténeti, néprajzi-kulturális antropológiai, összehasonlító neveléstudományi alapokat) kíván a kutatóktól, és szükségessé teszi a folyamatos nemzetközi tapaztalatcserét, az egyes kutatók és kutatói csoportok közti, gyakran nem csupán régiókat és országokat, hanem kontinenseket is átívelő együttműködést, a közös gondolkodást.

Magyarországon a nem nyugati nevelés történetének vizsgálata, az ezzel kapcsolatos eredmények bekerülése a hazai szakkönyvekbe, tudományos folyóiratokba, a felsőoktatásban használt tankönyvekbe/tananyagokba még csak a kezdeti lépéseknél tart, jóllehet, magyar kutatóinknak már a tudományterület 19. századi születését követően is voltak és ma is vannak ezzel kapcsolatos eredményei. Jól látszik, hogy a nevelés- és művelődéstörténet átfogó, problémaközpontú, a diakrón szempontok mellett, azokkal összefonódva szinkrón látásmódot is alkalmazó értelmezése megkívánja a nem európai/nem nyugati mintára kialakult nevelési-oktatási hagyományok és eredmények ismeretét is. Ezek nélkül az összehasonlító, a hatás- és recpcióvizsgálatokat kiemelten kezelő neveléstörténet-írás és tanítás ugyanis nem teljes.

Ebben a könyvben ezért arra teszünk kísérletet, hogy egyrészt rövid áttekintést adjunk a tématerület és szemléleti mód legfontosabb nemzetközi szakirodalmának és kutatási tendenciáinak alakulásáról. Másrészt megpróbálkozunk annak vázlatos bemutatásával, hogy a neveléstörténet külföldi és hazai kutatói műveikben hogyan jelenítették meg Kína, India, Japán és az iszlám világának nevelési múltját. Ez a problématörténeti-historiográfiai áttekintés reményeink szerint nem csupán bemutatja az eddigi kutatási eredményeket, hanem más kutatókat is arra ösztönöz majd, hogy hangsúlyozottabban jelenítsék meg forrásfeltáró és -értelmező munkájuk során a posztkolonialista szemléletmódot, vállalkozzanak interkulturális-összehasonlító kutatások elvégézésére, illetve a pedagógusképzésben is szerepeltessék a nem nyugati népek, országok neveléstörténetének főbb jellemzőit.

 

Jegyzetek

    1 Ennek részletes kifejtését l. a következő tanulmányban: Kéri Katalin: Nevelés- és művelődéstörténet a kompetencia alapú tanárképzésben a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetében. In: Arató Ferenc (szerk.). Horizontok: A pedagógusképzés reformjának folytatása. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet, Pécs, 2014. 45-57. o. (Autonómia és Felelősség tanulmánykötetek 1.) [URL]

    2 Kereszty Orsolya: Postcolonial perspective in the history of education: research problems and trends in an international context. HERJ – Hungarian Educational Research Journal, 4. évf. 2014/4. 1-10. o. [URL]

 


Forrás: Kéri Katalin: Adatok és művek a nem nyugati kultúrák neveléstörténetének kutatásáról (historiográfiai áttekintés).
PTE BTK, Neveléstudományi Intézet, Pécs, 2015

Reklámok
 
%d blogger ezt kedveli: