Prof. Dr. Kéri Katalin

PTE BTK Neveléstudományi Intézet – a http://kerikata.hu modernizált változata

Szakmai életút-lapozgató III. Vastagh Zoltán emlékkötet: Előszó

Posted by ambrusa - 2012. augusztus 16.

Kéri Katalin: Előszó Szerző: Kéri Katalin
Cím: Előszó
Megjelenés: In: Molnár-Kovács Zsófia (szerk.): Szakmai életút-lapozgató III. Vastagh Zoltán emlékkötet. PTE BTK NI, Pécs, 2012. 9-10. o.
Licenc: © Kéri Katalin 2012 | Hungary 2.5 [CC BY-NC-ND 2.5]
Letöltés: [.pdf] [.rtf] [.txt] [stream] [.epub] [.mobi] [.djvu]
Identifier: Internet Archive

A „Szakmai életút-lapozgató” című könyvsorozatunk harmadik kötete Vastagh Zoltán műveiből nyújt válogatást annak reményében, hogy írásai segítenek megismertetni és feleleveníteni azokat a törekvéseit, gondolatait és szemléletmódját, amelyek miatt szakmai és emberi értelemben is számos követője került ki munkatársai, tanítványai köréből. Iskolateremtő volt ő a szó legteljesebb értelmében, hiszen gondolkodásmódja, gyakorlati és elméleti pedagógiai munkássága térben és időben is szerteágazó.

Nem kellett ahhoz pécsinek lenni és vele gyakran találkozni, hogy e kiváló pedagógus és kutató hatása érvényesüljön, bár természetesen mi mind, akik közelről ismerhettük és nap, mint nap nyomon követhettük a munkáját, különösen szerencsés helyzetben voltunk és vagyunk ma is, jó évtizeddel az utolsó közös beszélgetéseink után is. Vastagh Zoltánt hallgatni, műveit olvasni, vele beszélgetni és eszmét cserélni ugyanis azt jelentette – így, együtt, vagy külön-külön művelve e tevékenységeket –, hogy gondolkodásmódját nem lehetett nem figyelembe venni és egyhamar elfelejteni. Bár halk és szelíd beszédű ember volt (régi időkben mézszavúnak nevezték volna, mint a kiváló középkori és humanista tudósokat, vagy egykori dalnokokat), szavaiban, érvelésében mindig nagy erő rejlett, jelentősége volt annak, amit mondott.

Vastagh Zoltán egy könyvismertetésében, melyet Pálhegyi Ferenc családpedagógiai művéről írt, ezt fogalmazta meg: „A hatékony nevelő elsősorban saját személyiségével hat.”1 Erre az egyik legjobb példa éppen ő maga, Vastagh Zoltán volt, aki nem csupán logikus és tudományosan mindig megalapozott, stilisztikai-retorikai értelemben is jól formált írásaival és előadásaival, hanem páratlan lényével, a személyisége egészével hatott. Nem azért lehetett és volt a hazai és nemzetközi konferenciák nagy tisztelettől övezett előadója, a kooperatív pedagógiai stratégiák egyik első – és kétségkívül máig a legjelesebbek közül való – hazai felkarolója és terjesztője, a pedagógusképzés elkötelezett megújítója, mert olvasottsága, szakmai felkészültsége ezt alátámasztotta, hanem amiatt, mert minden, a gyermekre, a növendékre, az Egész Emberre és a Teljességre figyelő pedagógiai mozzanat és átfogó törekvés belőle magából fakadt. Ő, Vastagh Zoltán ugyanis élete minden pillanatában őszinte alázattal és tisztelettel, el nem múló érdeklődéssel fordult diákjai, kollégái, családtagjai és barátai felé. Az ő vezetői irodájában a tanszéki demonstrátort is mindig várta egy illatos tea és egy életre kitörölhetetlen nyomokat hagyó beszélgetés; ő egy Budapest felé tartó (negyedszázaddal ezelőtt a mostaninál is jóval hosszabb) vonatozás alatt is képes volt színes történetekkel és vidámsággal megtölteni az amúgy unalmas órákat. Sohasem éreztette, hogy beszélgetőtársánál mennyivel felkészültebb, mindenkinek a nyelvén értett és mindenki gondolataira kíváncsi volt. Közös élmények ezerszínű fonalaiból2 lehetett vele felgombolyítani a tudományok és a művészetek darabkáit, a pedagógusi mesterség szálait.

Jóllehet, írásművei és a vele készült, e kötetben először olvasható interjú rámutatnak gondolkodásmódjára, fontosnak tartom egykori kollégájaként összefoglalni, és az őt személyesen már nem ismerő mostani diákok, az „utókor” számára leírni, hogy miben is állt a „nagy titok”, miért is volt olyan kiemelkedő hatású Vastagh Zoltán. Magyar-ének szakos tanárként, egy országos jelentőségű pedagógusképző intézmény főigazgatójaként, majd dékánjaként, hazai és nemzetközi testületek vezetőjeként is ugyanolyan tudott maradni: ez volt az egyik legfőbb varázsereje, ezzel alapozta meg a hitelességét. Munkásságát számos rangos díjjal, kitüntetéssel ismerték el, életének kétségkívül a leg-nagyobb jutalma azonban az, hogy tettei, gondolatai, világszemlélete tovább élnek, és újabb követőkre találnak ma is.

E kivételes embert egész életében a személyiség kiteljesedésének lehetőségei, a Teremtett világ csodáinak aktív felfedezése és ugyanakkor csendes szemlélése foglalkoztatta. Mindennapjaiban nem húzódott számára éles határ a tudományok és a művészetek között, teljes életet élt. Az iskolafejlesztés, a tanárképzés megújítása és a sok, általa betöltött pozíció becsületes ellátása mellett Vastagh Zoltán szerette a természetet, a szép tájakat, a jó könyveket, a tartalmas és szépen hangzó verseket, az égi üzenetet közvetítő zenét… Olyan ember volt ő, akinek az élete – Bertók László gondolatait idézve – jel volt a mindenség lényegéről.

Pécs, 2012. október 31.

Kéri Katalin


  1. Vastagh Zoltán: Családpedagógiai kalauz. In: Iskolakultúra. VIII. évf. 1998. 2. sz. 72.
  2. Fenti mondatunk „alapötletét” az alábbi mű címéből merítettük: Vastagh Zoltán: Közös élmények fonalán. Válogatott írások. Argumentum Kiadó, Budapest, 2005.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: